ilyen öregség jár nekünk
ezért szálltunk harcba apáink flottáival
elvékonyodtak csontjaink
beleejtettem magam ebbe az üres tóba

Elmész az ajtó előtt, motyogod ezt a szobát már csak emlékek tartják össze. Ez maradt neked, sérült vizekbe gázló folyosón csörtetés. Akár ha üres hüvelyeket potyogtatnának, alakok és kulcsok a lépcsőház kongó testében – keresnek. Pislákolnak pár éjszakán át, mielőtt végleg elalszanak. Akit tanítani kell a türelemre, az nem is érti a szót magát.

ilyen fiatalság ért el minket
mint tengerpartra ráfekvő víztakaró
elalvó nevetéseinket
kiszárította ez a vasárnap reggel

Standard

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.