Sár alatt felhőrongyokat
fon a kavicssercegés,
mezőkre üres ablakot csiszolt
a lenn hömpölygő lépdelés.

Virágtalan zöld a harmat
esőemlék függönye,
leomlott a napfény tava,
tükre arca – s benne te.

Hullámzó tegnapba fulladva
ha vagyok is, úgy vagyok,
ahogy a tegnapi állóföld
szelíden még meghagyott.

Standard